A Szélrózsa Hagyományőrző Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2022. március 5-én, (szombaton) 15:00 órától "A zenélő doboz" című műsorára. Zenei kíséretet biztosít a Flaska Banda
Helyszín: Árpád Mozi (4177 Földes, Fő utca 2.)
A műsor megtekintése ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
A regisztrációs jegyeket 2022. február 28-tól válthatóak a Karácsony Sándor Közösségi Házban (4177 Földes, Karácsony Sándor tér 6.)
Az előadás az aznapi hatályos járványügyi szabályoknak betartásával látogatható!
Minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak!

Fotó: Lukács Csaba (Magyar Hang)

Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!

Aki itt van, haza ne
menjen,
aki nincs itt,
az is megjelenjen!"

2022. február 26-án, szombaton 14-17 óráig farsangi maskarádé a nádudvari Ady Endre Művelődési Központ és Városi Könyvtárban, egy vidám, téltemető délután a Holdviola Kreatív Kuckóban:
> kézműves foglalkozások,
> jelmezverseny,
> farsangi finomságok kóstolója,
> fotósarok
> és játékos vetélkedők.
>>> 16:00 órától Lövei Lilla zenebölcsi a foglalkozást vezet hangszersimogatóval, amelyet a 0-4 éves korosztálynak ajánlanak. Az intézmény védettségi igazolvány nélkül látogatható, a maszk használata viszont kötelező!

Makoldi Sándor néprajzkutató és festőművész (1945. Velden am Wörther See (Bajorország) - 2017. Debrecen)
A Budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Az egri Tanárképző Főiskola rajz, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem etnográfia szakát végzte el. Debrecenben, valamint Tokajban élt és alkotott. Több mint harminc évig a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola művészeti tanszékén tanított művészeti és néprajzi tárgyakat, majd 2007-ben innen ment nyugdíjba docensként. Életcéljának vallotta a magyar nép vizuális hagyatékának a beemelését a képzőművészetbe, amit népművészetünk őrzött meg. Ennek szentelte festői, pedagógiai és néprajzos pályafutását. 1977-től tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. 1971-ben rendezte első önálló kiállítását, miután alkotásai számos más kiállítás tematikájának is részévé váltak. Művészeti írásai mellett néprajzzal és pedagógiaelmélettel is foglalkozott, melyeket könyvekben, folyóiratokban publikált. Festészete tükrözi elméleti munkásságának eredményeit. A kezdetben akadémista, majd szürrealista táblaképei hamarosan a 20. századra jellemző dinamikus, expresszív-nonfiguratív alkotásokká váltak, majd kialakult a magyarság hagyományaiba illeszkedő jelkép-festészete. A magyar nemzeti hagyományok továbbvitele erősen kolorista, szimbolikus képvilágban anyanyelvi szintű képírásban teljesedett ki. A magyar hagyományok tudatos továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését hivatásos néprajzkutatóként is szívügyének tartotta. Önálló és közös kiállításai gyermekeivel, tanítványaival, kollégáival, a magyar festészet új irányát jelölik, és bizonyítják ennek jelentőségét. Vallotta, hogy a magyar festészet fő kérdése az, hogy „Honnan, mi végre születtünk e hazába, és hová tartunk? Mi adhat utunkban erőt, hitet és eleink üzenetével hogyan gazdálkodunk? Tudunk-e ma, hazánkban nem csak magyarországi, hanem magyar életet élni, és világszínvonalon magyar alkotásokat létrehozni!”
Tanári pályájának több mint 30 éve alatt számtalan tehetséges tanítványával külön foglalkozott, szakdolgozataik témáját segítve, versenyeken, országos diákköri konferenciákon, erősítve Debrecen jó hírét. Maga is részt vett szakmai programok kialakításában, előadásokat tartott országos pedagógiai konferenciákon. Ostváth Sándorral és Joób Árpáddal közösen létrehozta a magyarságismereti speciálkollégiumot, amely keretében a magyar néprajz verbális, zenei, és vizuális formáinak egyesítésével kívánták elősegíteni gazdag népi kultúránk megismertetését és tovább élését.

1979-től 1984-ig a hajdúnánási néprajzi tábor művészeti vezetője volt. Debrecenben részt vett a Motolla egyesület munkájában, tanácsaival segítette hagyományőrző tevékenységét. A debreceni Városszépítő Egyesülettől megkapta a „Debrecenért” oklevelet. A Nemzetközi Betlehemes Találkozók szaktanácsadójaként is működött, a nevéhez fűződik a hortobágyi Vókonyán a pásztorszentély, Virágoskúton pedig a biocsárda berendezésének megtervezése. Szoros kapcsolatokat ápolt egyebek mellett a debreceni Déri Múzeummal, a Vojtina Bábszínházzal, a Debreceni Művelődési Központtal és a Nádudvar Kézműves Iskolával, mely intézményekben számos kiállítást rendezett, előadásokat tartott.
1990-ben a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola a Kimagasló Munkáért oklevélben részesítette „kimagasló, a közösség számára példamutató pedagógiai munkájáért”. 2005-ben ugyanitt „művészeti tevékenységének” elismerésért kapott oklevelet. 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel” jutalmazta. 2010-ben Hajdú-Bihar megye közgyűlése a „Pro Urbe” díjban részesítette. 1999-ben és 2015-ben is átvehette a „Debrecen Kultúrájáért”díjat. 2017-ben megkapta az „Örökös pásztor” címet.
Makoldi Sándor feleségével és családjával részt vett Tokaj művészeti életében is. 1979-ben önálló kiállítása nyílt az ortodox templomban kialakított Tokaji Galériában, 1990-ben pedig feleségével, Makoldi Sándornéval, a szobrász Makoldi Sándor Gyula fiával, és Makoldi Gizella festő-restaurátor lányával hozott létre kiállítást. Társadalmi munkában megmintázta apósa, Pap Miklós, a Tokaji Múzeum alapítója bronz portréját-mely a múzeum kiállításában tekinthető meg- és más neves „régi” tokajiak, Tokaj-Hegyalja történelméhez köthető kiemelkedő személyiségek domborműveit (Szepsi Laczkó Máté domborműve a tokaji Rákóczi Pince falán látható). Tervezett cégéreket, vas- és fakapukat, amiket a Tokaji Művésztelep
művészei készítettek el. Nagyméretű pannója a Paulay Ede Színház előcsarnokában áll. 2016-ban feleségével, Makoldi Sándornéval együtt koordinálta a saját tulajdonukat képező, felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény darabjait felvonultató, a Tokaji Múzeumban helyet kapó „Kincses padlás” elnevezésű néprajzi kiállítás berendezését. A Rákóczi úton található díszkút tervezése is az ő nevéhez kötődik. Alkotásaiból nyílt kiállításait a város több helyszínén tekinthette meg az érdeklődő közönség.

Makoldi Sándor életműve, munkássága összekötő kapocs Debrecen és Tokaj városa között. Mindkét városban otthon volt, mindkét város kulturális életében meghatározó szerepet töltött be, alkotásaival hozzájárult e városok és hazánk művészeti és tudományos életének gyarapodásához. Életműve a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár részévé vált. (forrás:tokaj.hu)

Fotó: Lénárt Ildikó

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak 2022. március 12-én, szombaton 18:00-kor a "Tavasz kezdete, bolgárok ünnepe - Martenica" c. tavaszköszöntő bolgár ünnepségre a karcagi Déryné Művelődési Központba. A műsorban fellépnek: Mohácsi busók (Mohács, sokac táncok), Karcagi Biljana Bolgár Néptáncegyüttes (bolgár táncok), valamint a Pántlika néptánccsoport (Karcag, magyar táncok). Belépő: 500.- Ft

Fotó: Farkas Márton

A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJA 2022. FEBRUÁR 18. PÉNTEK 16.30
Fotó, ruha és kellék kiállítás Nagyrábén. A Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár várja az otthon, fiókban megbúvó
- megsárgult fényképeket,
- napjainkban készült fotókat,
- a még meglévő esküvői ruhákat,
- meghívókat és egyéb esküvői tárgyakat.
Ha szívesen megosztja esküvői emlékeit a település lakosaival, kérjük a fotókat és a személyes tárgyakat 2022. február 10-ig juttassák el a nagyrábéi művelődési ház irodájába.
A begyűjtött anyagokból kiállítást állítunk össze és nyitunk meg a Házasság Hetén!

A faluban, ahol élünk, ma egész napos áramszünet van, amit természetesen előre jeleztek.
Fel is készültem rá. Van kaja, tehát főzni nem kell. Ja, hogy melegíteni sem tudok? Elektromos főzőlap, elektromos sütő, mikró, bakker egyik sem működik. (Haza kell hozni a nyaralóból a kerti gázégőt) Mikor reggel elment az áram, elkezdtem gondolkodni, mit is csináljak. Jobbnál-jobb ötletek jutottak eszembe. Beteszek egy mosást, ja nem. Porszívózni sem ártana, ja nem. Akkor inkább sütök egy jó parmezános rudat, ja nem. Meg kéne mosni a hajamat, ja nem. Na ha már semmit sem tudok csinálni, fészbukozok, ja nem. Mivel úgy időjárásilag sincs nagy fényesség, ugrott a portörlés, a felmosás, arra jutottam, hogy maradt az olvasás, vaaagy? Beöltözöm, és összegereblyézem a kertben a kutyaszart. (Majdnem az egész télit) Na szevasztok.
Áramszünet mentes szép napot mindenkinek!
Ui.: Lehet, hogy délután be kell gyújtanom az aranytartalék vaskályhába, nagy kihívás lesz.
(Írta: Szabó Edit)

Fotó: Csarnó-Szabó Rozália